Theobroma cacao néven került be a növényhatározóba a kakaófa, azaz az istenek eledeleként.
A csokoládé különleges voltát rendszertani elnevezése is igazolja. Rengeteg ásványi anyagot tartalmaz, számtalan formában fogyasztható és már az aztékok is mágikus erőt tulajdonítottak neki.
Melegre és napsütésre van szüksége de óvni kell a tűző naptól és a szeles időjárástól. Hogy termesztése során mindezektől védjék, kókuszpálmákat és banánpálmákat ültetnek a kakaófák közé, természetes védőernyőt nyújtva ezzel az ültetvényeknek. Ezek a pálmák a kakaófák fölé növekednek, és védik azokat az időjárás szélsőséges hatásaitól.
A kakaófák szinte folyamatosan virágzanak de a virágok csak csekély hányadából lesz termés. A kakaófa termése a kakaóbab, leginkább a baseball labdához hasonlít, érett formájában sárga és piros színekben pompázik.
A bab belsejében sok-sok fehér gyümölcshússal borított mag található. A magokat feldolgozás előtt kiszárítják. Ideális esetben levegőn szárítják, de előfordul az is, hogy a szárítás gyorsítása érdekében kemencébe teszik. A kemencében azonban könnyen füstszagúvá válhat, ami ronthat természetes ízén és aromáján. A kiszáradt babokat 50 kg-os zsákokba gyűjtik, szállításra előkészítik.
A csokoládégyárba érkező szárított kakaóbabot alaposan átválogatják és ezután pörkölik, mint a kávét. Más-más pörkölésen esnek át a babok, annak megfelelően, hogy később majd milyen csokoládét készítenek belőlük.
Érdekesség¸ hogy a kakaó nemzetközileg jegyzett kereskedelmi árucikk, ugyanúgy, mint pl. a kávé
