Egy igazi csokoládérajongó, de még egy egyszerű halandó is biztosan látta már a Csokoládé című filmet. Abban is biztosak vagyunk, hogy nem csak a mi kedvenc elfoglaltságunk évente legalább egyszer meglátogatni Vianne csokoládéboltját. Magával ragadó képi világa, a francia kisváros egyedülálló hangulata, a csokoládéműhely atmoszférája, Juliet Binoche tökéletes alakítása és hát persze Johnny Depp időről időre a képernyő elé szegez minket.
A történetet mindenki ismeri, a szerelemmel, csokoládéval és drámával átszőtt alkotás bejárta a nagyvilágot és számos díjat bezsebelt. Ha nem csak a főhősökre figyelünk, hanem a többi karaktert is alaposabban tanulmányozzuk, ez a film tele van drámával és fontos üzenetekkel. De vajon mit tanultunk Joanne Harristól, a film alapjául szolgáló könyv írójától, Juliet Binoche-tól és a többi karaktertől?
Talán az az tulajdonság, ami eszünkbe jut Vianne-ról, hogy bátor. Nem fél szembe szállni az álmos kisváros prűd és begyepesedett lakóival. Sőt, nagyböjt idején nyitja meg a bűnre csábítás melegágyát, a csokoládéboltot. Nem fél más lenni, nem fél attól, hogy kilóg a sorból, és bátran lépked a saját maga által kijelölt ösvényen.
De nem kell kisebb bátorság ahhoz sem, hogy kilépjünk egy bántalmazó kapcsolatból, és elinduljunk a saját boldogságunk útján. Vianne hatására a kisváros kocsmárosának felesége, Josephine elmenekül attól, aki megalázza, akivel nem teljes az élete, és elég bátorrá válik ahhoz, hogy elhiggye, az élet több annál, mint amit eddig tapasztalt. Hogy ezt Vianne személyisége vagy a csokoládé varázslata tette vele, arról csak találgathatunk.
Az északi szél sodorja Vianne-t és a kislányát Anouk-ot városról, városra és átviszi őket országhatárokon. Egy hátizsákkal és a csokoládékészítéshez szükséges eszközökkel oda mennek, ahova csak szeretnének, mindenhol megtalálják a boldogulásukat. Egyet nem találnak meg hosszú útjuk során, az igazi otthonukat.
A szabadság igazi kifejeződése Vianne életében talán az a döntés, amikor elhatározza, hogy felhagy a vándorlással. Már nem menekül tovább, hanem valódi otthonra lel a kisvárosi közösségben. Egy olyan otthonra, ahol biztonságban van, ahol elfogadják, ahol nem kell tovább küzdenie. Otthonra lel egy férfi oldalán, akitől elfogadja mindazokat a dolgokat, amelyek elől eddig csak menekült.
Ha pedig már szó esett a szerelemről, akkor itt az idő, hogy találkozzunk Roux-al. A szabad és zabolátlan férfi úgy és akkor vitorlázik be Vianne életébe, amikor a nő a legkevésbé számít rá, és úgy is lép ki belőle, természetesen csak egy kis ideig.
Azonban a filmben nem csak Vianne találja meg az igaz szerelmet. Ki ne emlékezne azokra a pillantásokra, amelyeket a kisváros két idős, özvegy lakója mindennapos sétáját kísérik. Ki ne emlékezne arra, amikor az úr Vianne rábeszélésére egy kis ajándék csokoládét csúsztat a hölgy kezébe? És ki ne emlékezne az egymásba kapaszkodó karokra, akik aztán együtt folytatják sétájukat, valószínűleg egy egész életen át.
A szerelem időtlensége ott van az egymásba kulcsolódó ráncos kezekben, az összemosolygó pillantásokban. És a végére mi is elhisszük, hogy nem késtünk le semmiről. A szerelem bármikor bekopogtathat az ajtón. (vagy hozhat ajándékba egy kis édességet)
Armanda idős, zsémbes asszony, aki először félszegen lép át a csokoládébolt ajtaján. A varázslat itt is Vianne segítségére siet, és gyorsan nyitja meg felé és így felénk is Armanda lelkét. Az asszony legnagyobb tragédiája, hogy különc életvitele miatt lánya, és így unokája elfordult tőle. Armanda minden vágya, hogy kisunokájával több időt tölthessen, kiszabadítsa édesanyja szorító neveléséből, mosolyt és felszabadultságot lopjon a gyermek arcára. Először ők is Vianne boltjában találkoznak. Tanúi lehetünk a nagyszülői és az unoka közeledésének, ahogy egyre jobban megismerik egymást, egyre több időt töltenek együtt.
Armanda születésnapján már az unokája is az ünneplők között van. Az utolsó este, amit együtt tölthetnek, mert az asszony reggelre meghal. Azzal a tudattal köszön el ettől a világtól, hogy van családja. Hogy mégsincs egyedül.
Beszéltünk már bátorságról, szerelemről, szeretetről, boldogságról, viszont nem esett még szó a szenvedélyről. Arról a szenvedélyről, ami egymáshoz sodorja azokat is, akik most ismerkednek meg egymással, és azokat is, akik hosszú ideje egymás mellett élnek.
Vianne és Roux szenvedélye vitathatatlan, de talán jobban leírja amire gondolunk az a jelenet, amikor egy átlagos feleség chillis csokoládét vásárol a férjének, hogy hamvaiból újraélessze a lángot, ami már rég kialudni látszik. A csoki véletlenül kerül a férjhez, és azon az éjszakán újabb varázslat járja át a két embert.
A végére hagyjuk Reynard grófot, Vianne legnagyobb ellenlábasát. A gróf a kisváros polgármestereként, és prédikátoraként elkötelezett híve a visszafogott, szabályszerű, rendezett életnek. Erre bíztatja a város lakóit is, elítélve mindent, ami egy kicsit is az általa meghatározott kereteken kívül van. Vianne pedig nem is lehetne jobban ezeken a kereteken túl. Reynard mindent megtesz azért, hogy a csokoládébolt működését ellehetetlenítse, és Vianne-t elüldözze a városból.
De a csokoládénak ő sem tud ellenállni. A film ikonikus jelenete, amikor Vianne csodálatos húsvéti kirakatában Reynard gróf fekszik, aki nem csak szétrombolta a csodálatos műveket, hanem nagy részüket el is fogyasztotta. Mert van az a csábítás, aminek a legszilárdabb lelkek sem tudnak ellenállni, és bizony köztük van a csokoládé is.
Vianne felforgatja a kisváros életét. Minden lakónak egytől-egyik mutat valamit, mindenkinek azt az oldalát, amivel eddig nem, vagy csak nehezen nézett szembe. Különc lénye boldogságot, megértést, elfogadást, szerető közösséget teremt ott, ahol már átvette az uralmat a fásultság és a kétségbeesés.
Most pedig mindannyian fogjuk magunkat, készítsünk egy isteni forró csokoládét, fűszerezzük kedvünk és hangulatunk szerint és látogassunk el Franciaországba. Üljünk be a csokinkkal Vianne boltjába, hallgassuk meg a szebbnél szebb történeteket, és engedjük át magunkat a csokoládé édes varázslatának.
