Amikor megkóstolunk egy csábító tábla csokoládét, valószínűleg nem jut eszünkbe az, hogy ennek a finomságnak a gyökerei az egykori Maya birodalomba vezetnek vissza.
Eredetileg a maják kezdték termeszteni a kakaóbabot, majd i. sz. 1200 körül leigázták őket az aztékok, akik megtartották a csokoládé mágikus kultuszát.
Már ismerték a kakaóbab felhasználásának módját, fahéjjal, ánizzsal, vaníliával és kukoricaliszttel ízesítették a keserű italt. Így lágyabb állagot és kevésbé keserű ízt értek el.
Az aztékok „aranya” a kakaófőzet, a XVI. században jutott el Európába és kezdetekben nem is édesen, hanem keserűen fogyasztották.
A spanyol Hernán Cortéz volt az, akinek sikerült népszerűvé tenni a xocolatl nevű italt V. Károly német-római császár udvarában, igaz, hogy ezt úgy érte el, hogy cukrot és vaníliát is adott a főzethez. A kakaóbab nagyon értékes volt, ebben az időszakban fizetőeszközként is használták. Nagy becsben tartották, erősítőszerként és afrodiziákumként is alkalmazták.
A XVIII. században már elterjedt Európa-szerte a csokoládé és a csokoládé ital, ugrásszerűen megnőtt a csokoládé-fogyasztás de továbbra is a gazdagabb réteg privilégiuma maradt ennek a csodás éteknek az élvezete. A legtöbb országban magas adót vetettek ki rá, így még mindig kifejezetten drága volt. A fogyasztás azonban egyre nőtt, az adókat csökkentették és fokozatosan sokak számára elérhetővé vált.
Ma is ismerősen hangzanak a csokoládé úttörők nevei, mint Cailler, Suchard vagy éppen Hershey és Cadbury.
